Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell.
Neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt.
De ha megkaptad, már nem érdekel
Ott rohad a szemétdombon majd.
Hogyha börtön ez, a lét az elítélt
A szabad akaratnak rabja de mégis,
Kell, hogy nyugalomra leljen a szív
Keresi, mindig akarja.
Attól, aki fontos,
Attól, ami jó,
Nem akarok elszakadni.
Teszem, amit tudok,
Kérem, aki dönt.
Nem akarok elszakadni,
Elszakadni.
Elszakadni.
Elszakadni.
Elszakadni.
Mint a hű öleb suttogom neked,
Hogy mennyire imádlak éjjeleken át.
Szereted az ilyet,
Az én szívem a tied,
De indulok, ha érzem a vér szagát.
De ha a póráz hosszú,
És a nyakörvön a tüskék kifele állnak,
A diadal után én visszatérek,
Hogy megpihenjek nálad.
Attól, aki fontos,
Attól, ami jó,
Nem akarok elszakadni.
Teszem, amit tudok,
Kérem, aki dönt.
Nem akarok elszakadni,
Attól, aki fontos,
Attól, ami jó,
Nem akarok elszakadni.
Teszem, amit tudok,
Kérem, aki dönt.
Nem akarok elszakadni
Elszakadni.
Attól, aki fontos,
Attól, ami jó,
Nem akarok elszakadni.
Teszem, amit tudok,
Kérem, aki dönt.
Nem akarok elszakadni.
Elszakadni.
Attól, aki fontos,
Attól, ami jó,
Nem akarok elszakadni.
Teszem, amit tudok,
Kérem, aki dönt.
Nem akarok elszakadni,
Attól, aki fontos,
Attól, ami jó,
Nem akarok elszakadni.
Teszem, amit tudok,
Kérem, aki dönt.
Nem akarok elszakadni,
Elszakadni.
Elszakadni.
Elszakadni.
Elszakadni.
